Zzu Mi ezredes a II.Légi csapásmérő egység parancsnoka csuromvizesen feküdt
a Zárt Terület Déli részén.
Az ellenség bármikor felfedezhette.
Elég régen lezuhant, mégis nagyon kába volt még, semmi ereje nem volt megmozdulni..
Valami csöndes, beletörödő, de mégis bölcs bódulatban tűrte, hogy víz a szemébe csöpögjön.
A károkat mérlegelte:
a bal felsőszárny tőből leszakadt.
Az alsószárny még meg volt, kicsit viccesnek találta, ahogy a vége cafatokban lóg.
Minden csupa jég, csak most kezd olvadni.

Zzu Mi ezredes 209 légigyőzelemmel dicsekedhet.
A II. csapásmérő legnagyobb ásza.
Eddig mosolyogva, karcolás nélkül megúszta...
Minden kadétjának azt tanította, hogy a Zárt Területet légicsapás után a legsürgössebben
el kell hagyni.
93 napja kerültek csapdába.
93 napja zárult be az az Átlátszó Fal.
Egy ördögi Átlátszó Fal, mely átrepülhetetlen.
Hányan zuhantak le, amikor vakmerően vagy inkább felelőtlenül nekirepültek?
Hányan akadtak a Hálóba és hányan pusztultak el a Gáztámadástól?
Sokan, nagyon sokan.
Csodálatos győzelmek után az Ellenség folyamatosan felmorzsolta soraikat.

Zzu Mi ezredes az utolsó katonája a II. Légi csapásmérő egységnek.
Már egy hete nincs kinek parancsolni.
Még magának sem képes, pedig csak mozdulni kellene és a víz nem a szemébe csöpög.

Emlékszik:
Az Átlátszó Fal túloldalán néhány napja minden fehér, vakitóan fehér lett.
Egy idegen világ.
Minden egész más, mégis érezte merre kellene repülnie.
Napok óta a búvóhelyén rostokolt, néhány vérszegény támadás kivételével csak gubbasztott.
De ma reggel az Átlátszó Fal nehézkesen elhúzódott!
Zzu Mi ezredes vakmerően a Szabadság, a Főhadiszállás, az Övéi felé repült.
Azonnal érezte azt az örjítő Hideget de nem törödött vele.
Szinte euforiában repült, repült, érezte nincs már messze...
Mindene pillanatok alatt kopogósra fagyott.
Szó nem volt kényszerleszállásról.
Zuhant mint a kő.
Tudta másodperceken belül meghal...
Úgy érezte ez szép halál lesz.

Zzu Mi ezredes életét egy jéghideg légáramlat mentette meg.
Visszarepítette a Zárt Terület Északi részére és ott hirtelen megszünt.
Zzu Mi ezredes 8 óra 57 perckor szégyenletes körülmények között,
ellenséges területen, jéggé fagyva lezuhant.

Sötétedett. A szárnyvégről az utolsó cseppek hullottak alá.
Megmozdította az egyik lábát, amelyik olyan furcsán magaalágyürődve feküdt.
Tudta mozgatni de iszonyúan fájt.
20 óra 10-kor felszállást vezényelt magának, tudta itt nem maradhat
tovább mert az Ellenség felfedezi.
Mintaszerűen sikerült felszállni.
Bár egy kicsit instabilan repült és nagyon lassan,
mégis úgy érezte, eléri a rég bevált búvóhelyét.
Hirtelen az Ellenség bekapcsolta fényszoróit, minden fényárba borult..
Zzu Mi ezredest a 209 légigyőzelem megtanította:
mindig a fény irányába kell repülni, mert akkor "láthatatlan" leszel...
Éles bal fordulót vett.
Az ellenség már ismerte a trükköt.
Támadás gyors volt megsemmisítő erejü.

A férfi minden erejét beleadta az ütésbe.
Most karácsony van és ősz óta minden este összecsipkedték a szúnyogok.
Tudta,hogy MOST győzött.
Büszke volt.
A felesége még napokig fog veszekedni vele, miért a Story magazin decemberi(!)
számával végezte a vérengzést.
Ráadásul Zzu Mi ezredes dicső teteme volt a 116. véres plecsni a nyáron tapétázott falon.
A férfi rohadt k...a szúnyogoknak nevezte a II.Légi csapásmérő egység katonáit!

Ez vért kíván!

A Főparancsnokságon ezalatt mindenki nyugodtan szunnyadt a húszcentis hó alatt.
Még három hónapot kell várni és a Zárt Területre küldött távol felderítők jelentik:
Zzu Mi ezredes és a II.Légi csapásmérő egység nyomtalanul eltünt.
(megint újra lett tapétázva.)

A Háború még nem ért véget.