Az ősz utolsó sugarai ferdén vetődtek az asztalra.
Meleg szellő futott keresztül az irodán.
A hadnagy feltolta a szemüvegét a homlokára.
Egész lénye értetlenséget tükrözött.
Nemcsak nem értette a dolgot, hanem még mérges is volt.
Összecsapta a kezében lévő mappát és átlökte a másik asztalra.
A szembenülő gyakornok ijedten kapta fel a fejét.
-Mi történt fönök?-kérdezte
-Számtalanszor megmondtam, ne hívjon főnöknek-csattant fel a hadnagy és mérgesebb képet vágott.
-OK, főnök, de mi a baj?
-Hát csak az, a román életbe, hogy ez az akta is megy a "megoldatlanok" közé!
Ebben a hónapban sem kapunk prémiumot!
Nagy az isten állatkertje!
Ez az elmebeteg kiköttette magát néhány hónapja egy lányiskola nyárra bezárt edzőtermében
meztelenül a radiátor csövéhez aztán könnyed mosollyal éhen halt.
Relatív kevés épeszű ember lesz így öngyilkos...
Valószínüleg úgy gondolta, hogy valaki visszajön és kiszabadítja.
De ez így egyszerüen gyilkosság.
Mégpedig "megoldatalan".
És senki, de senki aki haragosa lenne...
Mindenki szerette, tisztelte.
Anyagi gondjai nem voltak.
Erre varjál gombot.
NNNa.-ezzel kirúgta maga alól a széket és kirontott a helyiségből.
A gyakornok elképedve vette fel a mappát.
Stukk Róbert
-De főnök én ezt a palit ismerem!
Emlékszik?
Azonban a hadnagy már messze járt...
------------------------------------------------------------------------------------------
Stukk Róbert miután elvégezte Testnevelési Főiskolát anyja kivánságára azonnal munkába állt.
Vett egy Népszabadságot és az első álláshirdetést elfogadta.
Ez a Botka Margit lányiskola testnevelőtanári állása volt.
Ismerőseinek a fele meg volt őrűlve: apám, neked aztán nem lesz nőgondod!!!
De a másik, józanabb fele figyelmeztette: nehogy kikezdj valakivel!!!
Róbert ezt három évig be is tartotta.
Aztán megjelent az egyik tornaórán Szloveta Henriett.
Henriett egyik napról a másik napra nem volt hajlandó tornázni.
Csak ücsörgött a terem sarkában és semmilyen fenyegetésre nem volt hajlandó megmozdulni.
Először viccesnek is lehetett volna venni, de a következő órákon követői akadtak...
Róbi bácsi pedig elkezdett egyeseket osztogatni.
Miután bizonyossá vált, hogy tornából is meg lehet bukni, Henriett követők nélkül maradt,bár őmaga nem tágított.
Évvégére 34 db egyese volt.
Egyik este megjelent Henriett édesanyja a szertárban.
Negyvenes, jól szituált nő volt.
-Mondja tanár úr, hogy lehetne azt elintézni, hogy a lányom ne bukjon meg?
-Tartok tőle, kedves anyuka, hogy sehogy.
-Menjen haza és verje ki keményen a lánya fenekét!
Legnagyobb meglepetésére az asszony belökte a lábával a szertárajtót, egy mozdulattal letolta a szoknyáját bugyival együtt és a térdére feküdt.
-Kérem tanár úr, MOST velem legyen kemény!
Robi bácsi szólni sem tudott.
De a kerek popsi verésre hivogatóan kézre állt.
Hát Henriett nem bukott meg, igaz az anyja "valahogy" rávette, hogy tornázzon.
Mindenesetre furcsa volt, hogy a lány nem akar leülni...
Így kezdődött Robi Bácsi tündöklése.
Egyik este újabb anyuka érkezett.
Aztán újabb és újabb.
Mindegyik a lányát akarta "megmenteni".
Egy idő után kezdett veszélyessé válni a dolog, ezért végett akart vetni az esti szertár-látogatásoknak.
-Sajnos nem tudok mit tenni, kedves anyuka-
s megelőzve a bugyilehúzást kezdte kitessékelni a nőt szertárból.
-De tanár úr, értem én, nem vagyok a zsánere, nem várhatom el ingyen...
- kezdte a nőijedt szemekkel.
Körülbelül a kéthavi fizetését gyömöszölte a zsebébe.
Robi bácsinak megállt a szívverése...
A tornaterem folyosóján a takarítónő szöszmötölt.
Nem állhattak tovább az ajtóban.
Vagy ki, vagy be.És az asszony már sírt.
------------------------------------------------------------------------------------------
Biztos helyet kellett kiépíteni.
Az elképzelést mindenki támogatta.
Egy edzőterem a szülőknek.
Külön bejárat.
Rugalmas nyitvatartás.
Külön telefonvonal.
Ment minden magától.
Nappal edzőterem este kinzókamra.
Kialakultak az árak is.
Évekig müködött minden tökéletesen.
Hízott Robi bácsi bankszámlája.
Aztán megérkezett Katalin.
Talán, ha húszéves volt.
Robi bácsi pedig szerelmes lett.
Fordult a kocka.
Ő lett kikötve és az ő fenekét verték.
................................................................................................................................................................................................................................................
Egyáltalán nem tetszett neki ez a helyzet, mert ő nem volt perverz.
De türt, mert a szerelem elveszi az emberek eszét.
Az év végén, amikor mindenki elment nyaralni, Katalin egy új bilinccsel
jelent meg este.
Számozott rendőrségi darab volt.
A férfi kezére illesztette, majd a másik végét a radiátor csövére kattintotta.
De nem hozta a korbácsot.
Egy adásvételi szerződést tett a férfi melletti mosdóra.
-Ezt ird alá, édes!
A férfi bambán nézte a papirt.
Amennyiben aláírja, a lány kapja meg jelenlegi, nem kevés vagyonának 70%-át.
11 lakásából 9-et.
A Katalin nagyon jól informált volt: 2 lakás eladhatatlan mert haszonélvező él benne.
------------------------------------------------------------------------------------------
A lány nem hagyott sok gondolkozási időt.
Módszeresen verni kezdte.
Robi bácsi üvöltött mint a sakál:
fölöslegesen, még ő hangszigeteltette a helyetpontosan abból a megfontolásból, hogy egy hang se jöjjön ki onnan.
Nemsokára mindketten lihegtek.
-Mára ennyi elég lesz!-törölte meg a homlokát a lány
-Mire jutottunk?
-Soha nem tudtam mit élveztek ezen- válaszolta a férfi, próbált férfiasanviselkedni, de nagyon égett a hátsója.
Felrepedt szájából szivárgott a vér.
-Ne vérezd össze a papirokat!-vetette oda a lány.
-Ha ez most egy szerepjáték volt, akkor gyorsan engedj el mert nem élvezem!
-Csak ha Robi bácsi a nők bálványa aláírta a papirokat.-sziszegte a lány.
A férfi nemet intett a fejével.
-Rendben-mondta a lány miközben arrébb lökte a férfit.
Gondosan elzárta a csapokat és letörte a tekerőket.
-Holnap szomjasabb leszel.
A klotyóból még ihatsz...
------------------------------------------------------------------------------------------
Amikor a lány kilépett az ajtón a sötétből egy férfi lépett elő.
-Na?-böffentette.
-Szerintem, holnap...-súgta a lány.
-Jó, akkor holnap beszélünk,-vágta oda a férfi, szőke haja a szemébe hullottszakadt kabátjával megtörölte az orrát.
A kabát ujja felcsúszott és láthatóvá tette a tetoválásokat a karján.
-Dehát azt mondtad, hogy szeretsz, nem akarsz velem lenni? -sipákolta a lány.
-Azt mondtam holnap!- reccsentette a férfi és elindult.
A lány tétován ácsorgott, nem az a lány volt már, aki pár perce oly határozott volt.
Szája lefelé kanyarodott, szemeit könny lepte el.
-Béla!- suttogta.Aztán hirtelen meggondolta magát...
Lelépett a járdáról és futni kezdett.
A villamosvezetőnek esélye sem volt fékezni.
A lány nem érzett semmit.
A villamos a személyijét és az adásvételi szerződést is kettévágta.
------------------------------------------------------------------------------------------
Főnök, főnök!!!- kiabálta messziről a gyakornok.
-Mondtam, hogy ne hívjon főnöknek -emelte fel a fejét az ebédjéből a hadnagy.
-De főnök, emlékszik milyen név volt a kettévágott lány adásvételi szerződésén?
-Hagyjon ebédelni...-dörögte a hadnagy
-Pedig ha emlékezne, főnök, tudná, szerencsétlen odabilincselt Stukk miért véste falba a körmével: chercher la femme (keresd a nőt)
-Fönök a szerződésen Stukk neve állt...
A hadnagy felnézett a leveséből.
-Értem..a nő zsarolta Stukkot...még szerencse, hogy én azonnal aláírtam
a válási papirokat.-dünnyögte a hadnagy mogorván.
-Szerencsétlen Stukk is aláírta volna két nappal később,ha a lány nem vágatja ketté magátés nem maradnak nála a kulcsok...-vigyorgott a gyakornok.
Szőke haja a szemébe hullott, kabátjával megtörölte az orrát.
A kabát ujja felcsúszott és láthatóvá tette a tetoválásokat a karján.
A hadnagy letette a kanalat.
-Tegye vissza, fiam, az aktát gyorsan a helyére.
Nehogy azt higgye valaki, hogy egy ilyenegyszerű ügyet nem tudunk megoldani...
-Igenis, főnök, de talán a többesszám nem erős egy kicsit!?- nézett a hadnagyra.
De a hadnagy már csak a levesével foglakozott.
-Igy a legjobb.
Sötét vagy hadnagykám, mint az alagútban a néger segge-gondolta a gyakornok.
-Méghogy megoldottuk...
Ebben az évezredben nem oldottad volna meg.
Ha én nem lépek be gyakornoknak, soha nem oldotta volna meg senki, nemhogy te...
Sőt, ha anyám nem hagyja egyszer nyitva öltözés közben ajtót, valószinüleg ügy sincs.
Senkinek nem tünik fel, hogy valaki, valahol pénzért veri a nőket...
A nőknek nem volt okuk elárulni: élvezni mentek,Robi bácsi meg hülye lett volna feladni az aranytojást tojó tyúkokat...
De úgy esett: anyám nyitva hagyta az ajtót és én nem vagyok vak,ha egy pillanatra is, de láttam, hogy hurkásra volt verve a feneke.
Természetesen letagadta.
Túl is tettem volna magam a dolgon, ha egyszer késő este nem lép ki az edzőteremházának lépcsőházából.
Értelmetlen volt az egész.
Mit keresett ott?
Nem kérdeztem már semmit, leselkedtem és láss csodát: megint hurkás volt a hátsója.
Egy hónapomba került, mire világosodott valamennyit az agyamban a kép...
Kati volt az akit kiválasztottam, mert úgymond hibázott:
Esténként figyeltem a házat, ki megy be, ki jön ki.
Már azt hittem paranoiás vagyok, amikor Kati bement a konditerem ajtaján és kijött a lépcsőházi ajtón...
Nem volt nehéz felszedni, de olyan jégcsap volt az ágyban, hogy majnem megfagytam tőle.
Jó helyen jártam, a nő tele volt kék, zöld foltokkal...
Nem árulta semmi pénzért, mitől néz így ki.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve egyik este berúgatttam.
A kérdésre, hogy mi a baj velem?- mindenki számára meglepő választ adta volna:
-Túl finom vagy velem -mondta és böfögött.
Rögtön kapott két olyan maflást, hogy elesett.
A lány be is indult tőle...De a legvadabb a kedvenc csalánosában volt.
Nem értettem miért kellett mindig egy bozótosba járni dugni, amig rá nem jöttem, hogybelefekteti magát mindig a csalánba...
Egyik este megint berúgattam és megkérdeztem:
-Mit keresel a kondiklubban?- elmesélte.
Robi bácsi kemény pénzeket kért.
Bevillant, ha kemény pénzeket kér, de kimondottan visszafogottan él, csak ingatlanbafektethetett be...
Kitaláltam, hogy lehetne megszabadítani ettől a sok pénztől.
Kati ha megfelelően bántam vele -tehát keményen vertem -azt csinálta amit mondtam.
Így nem volt nehéz elérni, hogy magába szédítse a "vén" hülyét.
Aztán Kati a célegyenesben kéttévágatta magát...
Tehát le kellett záratnom valahogy az ügyet.-mérgesen hártasimitotta a haját.
.............................................................................................................................................................................................................................................
Jövö héten belépek Stukk helyére.
Ideje mert ez a rendőrösdi nagyon fárasztó dolog...
Sokkal jobban fogom élvezni az edzőterem vezetését.
Szerencsére a gondnok csak örült, hogy talált valakit Stukk helyett.
A kulcsokat nem volt egyszerű kicserélni, ellopni nem lehetett, mert olyan rend van, de olyan...
Szerencsétlen agyament Kati "magával vitte" a kulcsokat, s mire megszereztem őket Stukk szomjan halt...
Elég büdös volt már szegény, de át kellett nézni az edzőtermet, hogy működik...
Látszólag edzőterem, de ha megfelelő helyeken átfordítjuk a falakat kinzókamrává vált.
Stukk nagyon kitalálta a dolgokat.Csak egy dologra nem jöttem rá sokáig: hogy vette fel a rendeléseket?
Pedig nagyon egyszerű, szinte primitíven pofátlan...
Telefonon.
És a kártyáján ott az összes telefonszám...-elmosolyodott.
................................................................................................................................................................................................................................................
-Jöhetnek a hölgyek...
-Egyszerübb és gyorsabb lett volna Katival, de lehet, hogy így viszont élvezetesebb lesz...
Szőke haja a szemébe hullott, ahogy elsöpörte, kabátujja félrecsúcszott és látni engedte a tetoválást a karján...
Egy sárkányt korbáccsal...
Pont olyan, mint Robi bácsinak.
Vége