Gyermekkorában mindig kukásautó soför akart lenni.

Mindig elbűvölte az az elegancia, ahogy a vezető kikönyökölt az ablakon miközben a kaszniban üvöltött a sokol rádió.

18 éves korában amikor harmadszor bukott meg a nyolcadikosztályban apja kegyetlenülbevágta a csavargyárba segédmunkásnak.

Amikor először meglátta a targoncákat beléhasított: kukásautó soför akar lenni.

Beiratkozott a tanfolyamra és este nem értette az elsőbbséget a Kresz-ből, apját kérdezte.

Apja egyszerű választ adott.

-Nem gondolod b...meg, hogy valami barom előtted megy át a kereszteződésen és te nem ütöd le?

Így hát a tesztje nem lett valami jó, mert jöhetett vonat, villamos, tényleg nem volt esélyük.

Talán nem meglepő, hogy ezek után megbukott.

Apja persze felháborodott, így hát a biztonság kedvéért megvárták a vizsgabiztosttanfolyam után és jól elverték.

Ettől nem lett ugyan jogosítványa, de az igazságérzete mégis helyre állt.

Valahogy mindig így sikerültek a dolgai:

A dagadt Julit is akkor látta meg az olvasztóban amikor kijött a wc-ből még féliglehúzott bugyival.

Hát ő szépen visszavitte.

Persze egy hónap múlva jött, hogy ő terhes és vegye feleségül.

Az apjától nászajándékba egy jókora pofont kapott.

Öt hónap múlva merte csak megkérdezni a Julitól, hogy mi van a gyerekkkel?

-Mi lenne te barom, semmi, csak senki nem akart elvenni feleségül!

Az apja csak röhögött és megmutatta az anyján, hogy kell lekeverni egy nagy fülest.

A Juli otthon mosolyogva állta a pofont majd elővette a sodrófát.

A kocsmában egy bő hónapig csak rajta élcelődtek.

Már amikor a sárkány leengedte..

Szóval mindenkinek az volt véleménye, hogy egy sötét bunkó.

Ha egyszer elkerült volna Gundelba, biztos bicskával ette volna a vattacukrot.

--------------------------------------------------------------------------------------------

Szeptember hatodika mégis egy nevezetes nap volt.

Arra ébredt, hogy felfedezte a levitációt.

Ezt a szót még biztos senkitől nem hallotta,mégis ékes IDEGEN nyelven látta, érezte, sőt tökéletesen értette, hogy kell könnyedén a levegőbe emelni a testét.

Tudta mit jelent a szó, pedig nyolcadikban például azt sem tudta mi az, hogy center.

Képtelen volt felfogni, miért érdekes az, hogy a körnek közepe van?

Most azt nem értette, hogy mit nem értett ezen.

Ambivalens érzései voltak a "témával" kapcsolatban.

Semmi meglepőt nem talált abban, hogy idegen szavak jutnak az eszébemelyekről soha nem is hallhatott.

TUDTA, hogy tibeti szerzetesek már elmélyűltek, mit elmélyűltek?Elemelkedtek ebben a témában, percekig lebegtek.Érezte az Ő tudása sokkal hatalmasabb.

MEGFELELŐ mennyiségű narancslére és csipetnyi mustárra volt szükségahhoz,hogy a levitáció létrejöjjön, de tudta ezek nincsenek itthon.

Mérgesen maga elé dörmögte a kulcsszót amit megálmodott és akarta,hogya teste felemelkedjék.

Szinte rándulásszerűen megemelkedett a jobb lába és úgy is maradt.

Juli ott bűzölgött mellette, így természetszerüleg belerúgott.

-Ne ussszá má te állat! (ha megmozdult az ágyban ez a liba úszásnak nevezte)Normális esetben össszehúta volna magát és kussol.

De most érezte, a kultúrált, erélyes válasz lecsendesíti ezt pontagyú malacot, ittmellete.

-Kérlek ne hangoskodj így, felkelted a szomszédokat.-válaszolta csendesen miközben merően a jobb lábát figyelte.

A lába még mindig a levegőben lebegett.

Oda dörmögte az "ellen" kulcsszót.

A lába puhán visszasüllyedt a lepedőre.

Működik.

Iiigen...

Nem volt megfelelő mennyiségű a narancslé és a mustár sem volt csipet, miután nincs.

Nem csodálkozott, hogy érti, mi a baj, pedig EDDIG gyakorlatilag semmit nem értett.

Sőt azt is rögtön tudta, hogy Juli hova dugta a kosztpénzt.

A kredencben a felső polcon mindig volt egy borsostégely.

Ő utálja a borsot.

Hát ezért nem találta soha.

Egyszerű logika.

És mosolygott.

Jó volt okosnak lenni.

.....................................................................................................................................................................................................................

A portás furcsán nézett rá amikor reggel ötkor megjelent a csavargyár kapujábana nagy halom frissen vásárolt narancslével és mustárral a kezében.

A TESZT-hez nehéz tárgy kell,abban BIZTOS volt,hogy sajátmagát könnyedén lebegteti.

A targoncaraktárba ment, ráöntötte a MEGFELELŐ mennyiségű narancslevet és a csipetnyimustárt a legnagyobb targoncára, majd felmászott rá.

Gondosan kikerülte az olajos részeket.

Megfogta az égbemeredő kipufogó csövét és könnyedén a plafonig emelte.

Lassan, megfontoltan repült vele, minden nehézség nélkül.

Nem lepte meg.

Tudta, hogy így lesz.

Tett még egy próbát.

Az akkumulátortöltő helyiség méter magas hegesztett korláttal volt elválasztva.

Átrepült fellette és BELÜL, letette a targoncát.

Hangosan vihogott.

Hát innen nehéz lesz kivarázsolni a háromtonnás szerkezetet.

Hányszor szórakoztak vele, amikor ki kellett hozni innen az akkumulátorokat!

Valami jópofa évekkel ezelőtt poénból behegesztette az elzáró kiskaput,mindig át kellett mászni, majd átemelni a húszkilós akkukat.

Hát Józsikám, a Bertának nevezett targoncáddal nem lesz egyszerű átmásznod...

A játéknak vége.

Leült egy raklapra és gondolkozott.

Nagyon élvezte.

Eddig ilyet nem nagyon csinált.

TUD valamit!

Nem szabad, hogy megtudják az emberek, mert biztos el akarják venni tőle.

Ha hirtelen megmutatja, hogy okos, csak ellenségeket szerez.

Az emberek kimondottan rühellik ha valaki jobb vagy okosabb náluk.

Éteri tisztaságú gondolatai voltak.

Tisztán látta mit kell tennie.Életében először tökéletesen elégedett volt.

Reggel 6-ig mindent kitervelt.

Szép lassan fogja felhasználni a tudását.

Gazdag lesz.

Ezt a műszakot még lehúzza, otthon még egy kicsit gyakorol, aztán kezdődik egy új élet.

A libát még ma kirúgja.

Vidáman lépkedett hazafelé.

Mérges is lehetett volna, mert a Bertára ma nem volt szükség, így nem fedeztékfel a csínytevését.

Józsi egész nap a TMK-sokkal sörözött.

Pedig az Ötös eszterga leállt, leesett a belső ékszíj, de senki nem törödött vele.

Két perc alatt meg tudta volna javítani, dehát Ő, ugye nem ért hozzá.

......................................................................................................................................................................................................................................

A bögyös Horváth-nénak azt mondta, milyen jó illata van kegyednek, csak nem Channel-t használ?

Fátyolosan nézett rá.

A nő szemében először értetlenséget, majd ellágyulást érzett:

-Honnan tudja, Pista?

És közelebb tolta az aluminium tálcáját.

Mintha kitágult volna az Üzemi étkezde:

Rövid elemzés következett a Ch. 4 és 5.-ös illatanyag öszzetétele között,de ez igy túl meredek lett volna, ezért még hozzátette:

-Tudja, egy barátom laborban dolgozik..

A nő meg volt főzve.

Még egy kicsit hagyja puhulni, majd holnap megemliti, hogy milyen érdekes kiállítás van most a szépművészetiben...

Béla nagyon érdeklődött, hogy sikerült a gyár legtutibb nőjével ebédelni,de nem hagyta magát kikérdezni.

...................................................................................................................................................................................................................................

A rajzszögbe sem ült bele, pedig ez elmaradhatatlan színfolt volt.

Először látta meg "munkatársai" arcán a várakozó kaján vigyort..

.A cukortartón könnyed mosollyal csavarta vissza a kupakot, nem öntötte tele a kávéját cukorral.

A hab a tortán a munka utáni fürdés volt.

Béla, aki úgymond a gyár viccmestere volt, nagy kerek szemekkel csodálkozott, hogya zuhanyozó paravánján átvetett törülköző nem mozdul, hiába húzza.

Hiába, ha beakasztod a másik végét egy szögbe...

Viszont nem értette, hova lett a papucsa?

Azonnal kiderült:a plafonventillátor lapátjáról széles ívben repült ki az ablakon,ahogy a Simek bekapcsolta azt.

Érdekes módon kiderült, a "viccmesternek" egyáltalán nincs humora, ha vele szórakoznak.

Szerencsére a Simeket gyanúsította...

Ma nem ment a kocsmába sem, pedig a Fradi játszik a Dózsával.

Ilyenkor mindig jó kis verekedések voltak.

Ez már nem az Ő szintje.

Nézegette az emberek arcát, de mind olyan fásult volt.

Senki nem volt olyan boldog mint Ő.

A házukat is olyan lerobbantnak látta.

Tele 56-os golyónyomokkal.A fal málik, a zöld olajfestés darabokban válik le.A lépcsőházban a lépcsők frissen mosva fénylettek.

Juli fizetéskiegészítésként takarítónősködött.Nem volt szabad rálépni, mert kap a sodrófával.

Elnevette magát.

Mi az neki.

----------------------------------------------------------------------------------------

Az üveg alján még volt egy kevés narancslé, a mustárból még több csipetnyit is összelehetett volna szedni.

Könnyedén lebegett a lépcsők felett felfelé.

Juli megint TÖBBSZÖRÖS mennyiségű Domestos-t öntött a vödörbe, bűzlött az egészlépcsőház.

A fordulóban meglátta az asszonyt, amint görnyedve mossa lépcsőt.

Csülökig merült a vödörbe, a felmosóronggyal hadakozott,sütött az utálat minden mozdulatából.

Juli háttal volt neki, mégis meglátta az árnyékát a szembe falon.

Megpördült, az arca eltorzult az üvöltéstől:

-A k..va anyád, nem látod, hogy felmosok, te állat!

A mai nap csodálatos volt, eddig, -mindig összerázkodott amikorez nő csak ránézett..

Valami hideg, rosszindulatú ostobaság sugárzott mindig a szeméből.

Ott térdelt, villogó tekintettel, s nem vette észre, hogy ő lebeg...

Lábai 20 centire voltak a lépcsőktől, kezei kitárva...

Ebben a helyzetben nem számított arra, hogy egy pillanatra is kijöhet a szerepéből,nem koncentrált arra, hogy ő lebeg.

Veszített a magasságából, megbotlott az egyik lépcsőfokban és elveszítette az egyensúlyát.Miközben gurult lefelé a lépcsőn, feje épp hogy elkerülte az egyik maradékzöld festék foltot a falon,eszébe jutott, hogy a narancslé nem volt MEGFELELŐ mennyiségű.

---------------------------------------------------------------------------------------

Az orvos valami anamnéziáról beszélt.

Az aztat jelenti, hogy jelenti,hogy nem emlékszik semmire.

-Marhaság, -mondta az apja,-csak beverted azt a barom fejedet!

Juli hozott pálinkát, fekete cimkéset, bár mindig üvöltözik, ha iszik.

A nagy seggével, meg a siránkozó képével rondább volt mint valaha.

Örült, hogy néhány kék folttal megúszta.Fogalma nem volt mire kellene emlékeznie.

Állítólag, legurult a lépcsőházban a lépcsőn tök részegen..

.Hiányérzete volt, valami meleg, jó érzés, de már azt is elfelejtette,hogy anamnéziája van, vagy mije.

A Juli azt mondta, az a lényeg, hogy fizetik a betegállományt!

Meg, hogy ez Üzemi balesetnek minősül.

A biztosító is fizet, mondjuk nem sokat, de annyit igen, hogy a Juli tud magánakvenni egy új miniszoknyát, hogy ez, hogy fog állni a nagy valagán az már egy másik kérdés.

------------------------------------------------------------------------------------------

Amikor visszamehetett a csavargyárba NEKI kellett leflexelni a behegesztett kiskaput.

A Berta ott állt porosan, az elkerített részen belül, senki nem értette, hogy kerülhetettoda.

Őt ráadásul nem is érdekelte.

Legalább nem kell ezután az aksikat átemelni, mert eltünik a kerités.

A Józsi meg a Béla a TMK-sokkal sörözött, nekidőlve az ötös esztergának,aminek állítólag valami komoly baja van, most várnak alkatrészt külfödről.

Onnan irányították hangos röhögések közepette.

A bögyös Horváth-né melléült az Üzemi étkezdében, egész közel tolta a tálcáját.

Csak a melleit tudna nézni, addig amig meg nem kapta a lebbencs levest a képébe.

A Béla hetek múlva is ezen röhögött.

Az ebéd utáni kávézásnál megint beleöntötte az összes cukrot a kávéjába és azzal a lendülettel beleült a rajzszögbe.

Persze, vetettek vele egy komplett doboz cukrot.A hab a tortán a munka után a fürdőben volt.A Béla megint ellopta a törülközőjét, meg persze a papucsát is.

Ez még nem lett volna akkora baj, de az öltözőszekrényét is bezárva találta.

Ott rohangált csuromvizesen egész addig amíg a Simek meg nem könyörült rajtaés elárulta, hol van kulcsa.Akkor viszont a rendész zárta rá az öltözőt, mert azt hitte már mindenki hazament.

-------------------------------------------------------------------------------------------

Hazafelé egy kukásautó csörömpölt az utcában.Elbűvölte a soför lazasága, ahogy kikönyökölt az ablakon, miközben a kasznibanüvöltött a sokol rádió.Egy halvány emlékkép jelent meg valahol nagyon messze az agyában.

Leült a kapubejáróba és elhatározta, hogy bármi is legyen az, eszébe jut...